Határtalanul 18-02-0423 Szentek, hősök, legendák

Határtalanul 18-02-0423 Szentek, hősök, legendák
 
Osztálykirándulás
 
Erdély-2019 

11.c osztály


 
 
Június 6-án reggel még álmosan, de annál nagyobb kíváncsisággal indultunk Erdélybe. Az első napunk utazással telt. Nem sokkal azután, hogy átléptük a határt, megálltunk Ady édes kis Magyarországában, Nagyváradon, ahol megtekintettük a Szent-László-székesegyházat. Egy kedves idegenvezetésen is részt vettünk a templom galériájában berendezett egyházművészeti kiállításon. Bemutatták nekünk az egyház tárgyi emlékeit, értékeit, többek között Szent László hermáját és egy, Mária Terézia ruhájából készült palástot is. A belvárosban sétáltunk, s pár percre megálltunk az Adyt és kortársait megidéző szoborcsoport mellett, visszagondolva a XX. század nyüzsgő irodalmi életének színtereire és híres alakjaira. Ezután folytattuk utunkat. Az esti órákban megérkeztünk az aznapi szálláshelyünkre, Torockóra, ahol a kedves vendéglátást és az ízletes vacsorát élvezve pihenhettünk meg.
 
A pénteki napunk a Székelykő megmászásával telt. Ki-ki legyőzve tériszonyát, félelmét, indult neki a meredek, kavicsos túrának. Útközben kutyusok szegődtek hozzánk, akik végigkísértek minket a hegyi úton. A Székelykő 1129 méteres csúcsára érkeztünk, s megpihenve gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában, a környező hegyekben. Párszor elkapott minket az eső, mire megérkeztünk Torockószentgyörgyre, de a nap végére a nagy meleg és az erős napsütés hatásai szemmel láthatóvá váltak rajtunk. Innen busszal folytattuk kirándulásunkat, egy gyors segesvári bevásárlást is megejtve. Késő este érkeztünk meg a szállásunkra, Székelykeresztúrra, ahol vacsorával vártak minket. Itt mindenki, igényeihez mérten pihenhetett, készülve a következő napra, vagy játszhatott, szórakozhatott a baráti társaságával.
 
Pünkösd szombati napunkat a csíksomlyói búcsúnak szenteltük. Korán reggel indultunk Csíkországba, a székelyudvarhelyi református kollégium földrajz szakos tanárának társaságában, aki a Hargitán átvezető úton végig a természeti adottságokról, földrajzi és történelmi tudnivalókról mesélt nekünk. A csíksomlyói búcsú miatt hosszú kocsisor lassította a közlekedést, így csak lassan, hosszú idő alatt sikerült megtennünk az utunkat Csíksomlyóig. A legmagasabb pont, amit érintettünk, a 985 méter magas Tolvajos-tető volt. Csíksomlyótól óriási tömegben, gyalog jutottunk el a Kissomlyó és a Nagysomlyó közt elterülő nyeregbe, a búcsú helyszínére. Egyedülálló érzés volt látni és részévé válni az egy célért, egységért érkező magyarok, székelyek békés vonulásának. Nagyon sokan gyönyörű erdélyi és magyar népviseletben vagy cserkészegyenruhában érkeztek. A szentmise végén eleredt az eső, de összességében egész napunkat ragyogó napsütés és meleg kísérte. A mise után a nyeregből, lesétálva a tömeggel, lehetőségünk vált a csíksomlyói kegytemplom és a búcsú kirakodóvásárának megtekintéséhez. Az út mentén népi zenekarok és népi furulyások játékának köszönhetően gyönyörködhettünk az erdélyi népzenében. A szállásra visszaérve kellemesen fáradtan, de jó hangulatban telt az este.
 
Vasárnap Udvarhelyre indultunk, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba, ahol az ottani diákokkal és tanárokkal találkoztunk. Ők már néhány hete ellátogattak Egerbe, és akkor együtt túrázott, kirándult a két osztály. Megtekintettük a kollégiumot, a kisváros fő terét és a szoborparkot, ahol többek között Csaba királyfi, II. Rákóczi Ferenc és ,,a vándor székely hazatalál”, Wass Albert szobra is megtalálható. Ezután, néhány helyi diák és a tanár úr kíséretében továbbindultunk Farkaslakára, Tamási Áron szülőfalujába, ahol tiszteletünket tettük a két cserfa közt nyugvó székely író előtt. Ezután a parajdi sóbányába volt következő célpontunk. Egy zsúfolt, turistákkal teli bányabusszal vittek le minket a helyszínre, ahol kiszállva a sós levegő jótékony hatású illata csapta meg az orrunkat. Bent óriási belmagasságú termek sorakoztak, ahol hintákkal és libikókákkal teli játszóterek, vásári bódék és kalandpark volt berendezve. A bányában kialakítottak egy ökumenikus kápolnát is, aminek a sófalba vájt fülkéiben szobrok díszelegnek. A kápolnába belépve, szemben a faszószék őrzi a vallásszabadság több mint 450 évvel ezelőtti, Európában elsőként Erdélyben való törvénybe foglalását. Parajdról Szovátára indultunk, ahol körbesétáltuk a sókarszton létrejött heliotermikus Medve-tavat és a környező tavakat. Nevét a kiterített medvebőr alakjáról kapta. Itt találhatjuk a Vörös-tavat, amelynek színét a benne élő sóférgeknek köszönheti, és többek között a Zöld-tavat is, melynek színét a benne tükröződő környező növények adják. A tavak és a sókiválások megtekintése után a Sóvidék legnevezetesebb településére, iparművészeti központjába, Korondra utaztunk. Itt a fazekasművészet szebbnél szebb alkotásait és a székelykapukat csodálhattuk meg, majd visszautaztunk Székelykeresztúrra, a szállásunkra.
 
Utolsó Erdélyben töltött napunkon, hétfőn útba ejtettük Segesvárat, a Szász szék központját. Megtekintettük a város gyönyörű történelmi központját, az óratornyot, a vártemplomot, Petőfi Sándor szobrát, és tettünk egy rövid sétát a sikátorszerű, virágokkal teli utcáin. Segesvár megtekintése után hazaindultunk, s már csak az előre megrendelt, otthoniaknak ajándékba szánt kürtőskalácsokért álltunk meg. Délután, a hosszú, majd tizenkét órás buszút következtében fáradtan, s a lankadatlanul sütő nap sugaraitól barnultan, égetten, de élményekkel telve érkeztünk meg otthonunkba, Egerbe.
 
 
2019.06.25